“Az első ember, aki bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki, ez az ember teremtette meg a polgári társadalmat. Mennyi bűntől, háborútól, gyilkosságtól, nyomorúságtól és szörnyűségtől menekült volna meg az emberi nem, ha valaki kiszakítja a jelzőkarókat vagy betemeti az árkot, és így kiált társaihoz: “Ne hallgassatok erre a csalóra! Elvesztetek, ha megfeledkeztek róla, hogy a termés mindenkié, a föld pedig senkié!” (Jean-Jacques Rousseau, Értekezés az emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól).
Hogyan alakították a kerítések és falak a társadalmi együttélést és az egyenlőtlenséget? - ezt vizsgálja Fabio Spink és Medveczky Dóra közös projektje. Míg a középkorban még a szokásjog volt az uralkodó, ami azt jelentette, hogy a hasznosítható föld egy falu tulajdonát képezte, és mindenki közös tulajdonként használhatta, addig a korai újkorban egy úgynevezett bekerítési mozgalom, azaz zárt földterületek létrehozása indult meg. A generációkon át fát és élelmet adó földhöz való hozzáférés lehetetlenné vált, a föld árucikké vált. A kerítések azonban területi határokra, a migrációra és a transznacionális menekültmozgásokra is utalhatnak. A kerítés előtt állva alig lehet átjutni. Bent vagy kint? Tartozni vagy kirekesztve lenni? Egy olyan élmény, amelyet a menekülő emberek újra és újra átélnek.
A gazdasági globalizáció kéz a kézben jár a területi elhatárolódással. De mit jelent a tér és a terület fogalma demokratikus társadalmaink számára? Amikor a kerítések hirtelen meghatározzák a politikát? Egy lyukon keresztül végre bejutunk a kerítés belsejébe. Végre megérkeztünk, vagy csapdába estünk?
Szöveg: Alexandra Viehhauser
Fotók: Medveczky Dóra és Fabio Spink